Igazából úgy kezdődik a sztori, hogy vasárnap délelőtt ülök pizsamában a kanapén és bámulom az internetet, amikor tényleg teljesen váratlanul megszólal a telefon: -Gergő, készen állsz? -kérdezte Péter, a főnököm a vonal másik végén. És hirtelen majdnem azt mondtam, hogy nem, mert az egy olyan vasárnap reggel volt, hogy tényleg nem álltam készen semmire, de azért még is azt mondtam, hogy igen. -Akkor holnap elmegyünk Milánóba! -és még milyen jó, hogy igent mondtam, mert a hétfő az más. A hétfő mindig más. Hajnalban kellet kelni, hogy elérjük a gépet, ami a két évente megrendezett Host Milano kiállítás városába repített minket. A kiállítás elég sokszínű mivel mindent átölel ami a vendéglátáshoz kapcsolódik, a fagylalttölcsértől a bárszékig, de ezen belül egy egyre növekvő és fejlődő kategória, a kávé. Persze le is szögezem gyorsan, hogy aki ismer az jól tudja, hogy az életem a világos pörkölésű, magas minőségű kávé és a Milánói kötődés miatt itt elég "felül reprezentált" volt az olaszos kávéipar. De itt is történnek meglepetések, erről majd később írok pár szót. 

Az egész látogatásunk két részre osztható: elsősorban felkerestük a partnereinket, akikkel együtt dolgozunk vagy a termékeiket forgalmazzuk. Másodsorban az újdonságok után kutattunk és kíváncsiak voltunk, hogy mi történik a nagyvilágban. Az első részbe a két legizgalmasabb, és a két legjobban a  kávéhoz kapcsolódó dolog, a Compak őrlők és a San Remo kávégépek voltak. A Compak őrlői számomra az utóbbi idők egy nagy meglepetése volt: bár áruk a versenytársakhoz viszonyítva viszonylag alacsony, nagyon gyorsan és precízen őrölnek (leginkább F10-esekre gondolok.) Legújabb modelljükben még ezt is sikerült fokozni: még nagyobb sebességet értek el, valamint az új őrlő levegőáramlás segítségével a garatot is teljesen kitisztítja, így nem szorul a gépbe régebbi őrlemény, növekszik a pontosság és nem kell az állítások között sem kiőrölni. Ráadásul azonnal be is invitáltak a Slayer mögé, hogy teszteljem le, ami nagyon megtisztelő volt.

A San Remo szintén megtáltosodott az elmúlt években, hiszen több neves barista közreműködésével kifejlesztették az Operát, ami szinte minden modern funkciót ismer. Másodsorban egy újfajta őrlő megalkotásán dolgoznak és a hagyományosabb gépeiken is végeztek egy alapos ráncfelvarrást. Ezek közül nekünk egyértelműen a café racer-ekről mintázott gép volt a kedvencünk, ami funkciókban is nagyon megtetszett, így lehet, hogy a jövőben letesztelünk egyet. 

Az első képen a pultban háttal látható Sasa Sectic, idei barista világbajnok, akitől a kiállítás legfinomabb kávéját kaptam és az őrlőt épp John Gordon mutatja be, aki többek között háromszoros brit barista bajnok.

Természetesen szót kell ejtenem az olaszos kávék képviselőiről is, bár ez a kultúra tőlem nagyon messze áll. Ezen a terepen partnerünk, a Danesi villantott nagyot: hamarosan single-origin, specialty grade és ráadásul még direct trade kávékkal is fog foglalkozni. Elsősorban most Kolumiából, természetesen a klasszikus Olasz pörköléssel párosítva. Ez tényleg nem a reklám helye, mert számomra is megdöbbentő, hogy amit eddig egyfolytában hangoztattam, hogy a specialty kávéknál nem csak a pörkölési stílus a lényeg, hanem a minőségi ugrás, a lekövethetőség, az hamarosan megjelenhet az olaszos kávékban is. Persze az ízlésem marad a régiben. 

A fentebb látható képeken már a második pontba tartozó dolgok kerültek, így kezdésnek az őrlők. Kezdjük a Mazzer -rel, amiről azt hittük, hogy lassan teljesen eltűnik, de most több új őrlővel is jelentkeztek. Ezek közül a legjobbnak a filteres kávékhoz tervezett darab tűnt, ami egy nagyon precíz és kényelmesen használható eszköznek bizonyult. A legnagyobb vetélytársa, a Mahlkönig, amit sokszor nem kedvelek annyira a kicsi idegesítő hibái miatt, most viszont még jobban belehúzott és annyi újdonságot hozott ki, hogy felsorolni is nehéz:

  • Meg lehetett nézni a Peak-et, ami az általunk is használt K30 továbbfejlesztett változata
  • Ehhez a termékcsaládhoz kapcsolódik egy mérleges adagoló rendszer is, ami egyenlőre csak koncepció szinten létezik, de nagyon izgalmas újításnak tűnik
  • És egy másik koncepció, ami a meglévő EK43-as kisebb, fordulatszabályzós és eszpresszó készítéshez sokkal alkalmasabb változatát jelenti

Ezek között nem is tudok rangsort felállítani, mindegyiket kipróbálnám. A kiállításon persze még sok dolog történt és rengeteg emberrel beszéltünk, de a szubjektív véleményemet kérték és én ezeket emelném ki. És amiről még feltétlenül írni akarok az ez:

Ő a Faema E71-es modellje, ami tényleg őszinte meglepetéssel töltött el. Az ikonikus és legendás előd után igazán nehéz lett volna bármit bedobni, de ez elég impozáns lett mind kinézetben, mind tudásban. 

És végül egyetlen dolgot néztünk meg a városból, ami természetesen a Deus Ex Machina boltja volt. Erről azonban inkább nem is írok, mert azt a masszív életérzést, amit a legutolsó csavar is sugároz, úgy sem lehet visszaadni. 

Köszi a figyelmet.

Comment